Az állatorvos tanácsai

Méhgyulladások

A nőivarú állatok mind gyakrabban előforduló megbetegedése a méhgyulladás, amely elsődlegesen szülés, illetve az ivarzás szövődményeként alakul ki. A kóresetek megszaporodásának hátterében vélhetően a széles körben alkalmazott hormonális kezelések és a szakszerűtlen ellési segélynyújtások állnak.

A metritisnek több formája ismert, de a kisállat praxisban kutyák és cicák esetében a legtöbb gondot a putrid méhhurut, illetve a méh gennykórja, a pyometra okozza.

Ha az ellés segítésekor nem használunk fertőtlenítőket, ha figyelmen kívül hagyjuk a higiénés szempontokat vagy a méhben hullamagzat , illetve magzatburok marad vissza, súlyos putridforma alakul ki. Elősegíti  ezt a bajt az elhúzódó ellések esetén a méh kifáradása, a túl sok magzat és az is ha öreg vagy elhízott az anya, illetve ha szakszerűtlenül alkalmazzák a méhösszehúzót.

A putrid méhhurut tünetei már az ellést követő 24. órában igen feltűnőek. Az állat elesett, étvágytalan, teje elapad, kölykeivel nem törődik. Magas láz vagy esetenként szubnormális hőmérséklet mérhető nála, a pérából híg, bűzös váladék ürül. A pangó méhtartalomban a kórokozók gyorsan szaporodnak, a felszívódó méreganyagok elárasztják az egész szervezetet. Károsodnak a belső nemes szervek, de a tej közvetítésével az újszülöttek is megbetegedhetnek vagy elhullanak. Emellett a baktériumok a véráramba is gyorsan betörhetnek és az anya életét csak a szakszerű, gyors beavatkozás menheti meg.

Elsődleges cél a kórosan felgyülemlett méhtartalom kiürítése, ha bent rekedt, akkor a magzat és a magzatburok eltávolítása. Majd kezdetét veszi a versenyfutás a keringést javító infúziók, májvédők, antibiotikumok , illetve  a bacilusok és toxinok között.

A kórjóslat gyakran kétes, és bizony még a teljes méheltávolítás sem hoz mindig eredményt. Megtörténhet , hogy az állat nem bírja ki a műtétet.

A pyometra lassabban kialakuló bántalom: az idült, gennyes méhgyulladás zárt méhszáj mellett előforduló formája. A betegség oka részben még tisztázatlan, de elsődlegesen a ciklushoz  és különböző, más hormonális változásokhoz köthető. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a hormonális vemhességmegszakítás elterjedésével a kórkép mind gyakoribbá válik. A méh lassan megtellik gennyes váladékkal, a toxikus anyagok mind nagyobb arányban felszívódnak, mérgezve az egész szervezetet.

Hányás, elesettség, a hasfal feszessége, fájdalmassága, visszatérő láz és jellemzően a gyakori vizeletürítés és vízivás a fő tünetek. Az alattomosan kialakuló betegség felismerése gyakran gondot okoz, kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok segíthetik a diagnózis meghatározását.

A kórlefolyásban átmeneti javulás lehetséges, különösen ha a méhszáj megnyílik és a genny részben kiürül. Az esetleg mesterségesen, injekciókkal is kiváltható, de a végleges megoldás - a méh teljes eltávolítása - csak ritkán kerülhető el.

Dr. Gyökeres Sándor