Az állatotvos tanácsai

Csipkedő csirkék

A halaknál, hüllőknél még a napi étrendhez tartozik a kisebb fajtársak elfogyasztása. A madaraknál, emlősöknél a jelenség már visszaszorul és csak kritikus stresszhelyzetben jelentkezik.

De maradjunk annál a helyzetnél, amikor a csirkék "kikezdik egymást, véresre csipkedve a far tájékát vagy a taréjt. A kár jelentős, hisz a konkrét elhulláson, kényszervágáson túl az állandó zavargások miatt az egész állomány fejlődése lelassul.

A megbetegedést több dolog is kiválthatja. Súlyos esetben elég egyetlen ok, de gyakoribb, hogy az úgynevezett hajlamosító tényezők együttesen okozzák a problémát.

Vegyük sorra azokat tartási, takarmányozási hibákat és egyéb stressz-tényezőket, amelyeket szem elött tartva megelőzhetjük a bajt.

Egy helyről vásároljuk az állományt és egyszerre telepítsünk! Ez a fertőző betegségek terjedése szempontjából (egységes immunbiológiai állapot)  is döntő, de a csoportok későbbi rangsorvitái is elkerülhetők. Így néhány nap alatt kialakul a hierarchia, az úgy nevezett csipkedési sorrend és az állomány gyorsan megnyugszik.

Az egyik leggyakoribb hajlamosító tényező a zsúfolt elhelyezés. Egy négyzetméterre  16-18 csirkénél többet ne tegyünk , a gyengébbeknek kell a hely a meneküléshez.
Ahogy melegszik az idő. egy tágas kifutó létesítése sokat segíthet.

A megfelelő számú etető és itató férőhely biztosítása is fontos, itatóra db-ként 2 cm-t az etetővályúra a mérettől függően 3-8 cm-t számítsunk.

Állandó zaklatásukkal a külső élősködők (tolltetvek) folyamatosan ingerlik az állományt  - vegyszeres porozással védekezzünk. Lehetőleg mindig egy időben etessünk és ha lehet ugyanaz a személy.

Meghatározó a takarmány beltartalma, a megfelelő fehérjearány, az aminosav összetétel, a vitamin- és ásványi anyag ellátottság.

A folyamatos ingert jelentő, súlyosan kimart vagy beteg egyedeket emeljük ki. Ha a csipkedés rossz szokása egy állományban rögzül, egyre nehezebb lesz a bajt orvosolni. A megelőzésen  és a gyors beavatkozáson múlik a siker.

Dr. Gyökeres Sándor