Az állatorvos tanácsai

 A tacskókor

A hosszú és mozgékony törzsű ebek érintettek elsősorban, így a pekingi palota, a skót terrier, a törpe uszkár és különösen veszélyeztetett a névadó tacskó. Ezekben a fajtákban igen korán - már egy éves kor elött - megkezdőthet a gerinccsigolyák közötti porc elöregedése, degenerációja.

A rugalmasságát vesztett rostos gyűrű közepén található nyálkás mag a gerinccsatornába nyomul vagy a rostos tokkal fedetten vagy azt átszakítva. Mindkét esetben beszűkűl a gerinccsatorna, az itt futó idegek és a gerincvelő nyomás alá kerülnek - kialakul a gerincporc-sérv.

Az elváltozás kialakulhat a nyaki, illetve a hát-ágyéki szakaszon, esetleg egyszerre mindkét helyen. Első esetben a fej és a nyak mozgatásakor jelentkezik fájdalom, az állat egyik vagy mindkét első végtagjára sántít. Az ágyéki szakasz megbetegedésére a kezdeti szakaszban jellemző a púposított testtartás, a hirtelen fellépő éles fájdalom, fel-le ugrálás, lépcsőn járás, felemelés közben. A későbbiekben az állat a hátulsó végtagjaira rogyadozik, bizonytalanul mozog.

A továbbiakban a bénulásos tünetek jellemzőek, enyhébb esetben a hátulsó végtagokat mereven előre nyújtva, majd a kór előrehaladtával fókaszerűen maga után vonszolja. Ebben az időszakban már a bélsár és vizeletürítés zavarai is jelentkezhetnek, a hólyagbénulás következtében folyamatosan csöpögtet a beteg.

Hosszan fenálló bénulás esetén izomsorvadás, felfekvések, illetve húhyvérűség alakul ki. Általábna négy-hatéves kor között jelentkezik a megbetegedés, a tünetek kialakulhatnak fokozatosan, de hirtelen, egy leugrást követően is. Fel-le ugrálós játéktól és különösen a lépcsőn járástól kedvenceinket kíméljük meg.

Ha már kialakult a baj, két út lehetséges: a konzervatív és a műtéti kezelés. Az elváltozás helye, terjedése, súlyossága fennállásának ideje határozza meg a kezelés irányát. A tünetek elemzése, az alapos neurológiai vizsgálat, a kiegészítő röntgen, az esetleg gerincfeltöltéses vizsgálat segíti a helyes döntést.

Leginkább az enyhébb hát-ágyéki elváltozások gyógykezelhetőek, a kezdeti szakaszban konzervatív módon. Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, izomlazítók, vitaminok adagolásával, nyugodt körülmények biztosításával eredményeket érhetünk el.

Általánosságban igaz, hogy a bénult esetek mielőbbi operációja indokolt, amikor is a kezelő állatorvos a megfelelő klinikára , gerincspecialista kollégához irányítja a beteget. Az esetek többségében sikers a beavatkozás és három-négyhetes utókezelést követően újra élvezhetjük négylábú barátunk társaságát.

Dr. Gyökeres Sándor