Az állatorvos tanácsai

A kannibalizmus

A saját fajtársak elfogyasztása a halaknál, hüllőknél még általános. Később, a törzsfejlődés folyamán ez a jelenség visszaszorul, de kritikus helyzetekben madaraknál, emlősöknél is jelentkezhet.

Általában tartási és takarmányozási hibák húzódnak a kannibalizmus hátterében, melyek összegeződve okozzák a problémát. Ha a rossz szokás állandósul, a hibák megszüntetése után is csak mérséklődnek a tünetek.

A táplálékban a megfelelő fehérjearány és annak összetétele, valamint a szükséges ásványianyag- és vitaminellátottság meghatározó. Különösen súlyos hibának számít a már kész tápok higítása, ha nem pótólják a hiányzó összetevőket.

Ha az állatok a számukra szükséges eleséget túl gyorsan elfogyasztják, ráérnek egymással foglalkozni -ki, hol is áll a hierarchiában. A szemcsenagyság változtatásával és a rosttartalom növelésével segíthetünk ezen.

A rangsor, a csipkedési sorrend kialakulása egy csoporton belül igen fontos. A zsúfoltságnak döntő szerep jut. A gyengébbnek el kell tudni menekülni, a kritikus távolságon kívül kerülni. Egy csoportosítás, falkásítás alapjában változtatja meg ezt a helyzetet, ezért ha lehet kerüljük el.

Egy megállapodott csoporton belül kevesebb a konfliktus, például egy csirke jól felismeri körülbelül száz társát és tudja hol a helye.

A kannibalizmus kiváltásában egyéb idegrendszeri tényezők is szerepet játszhatnak: új gondozó, lehűlés, frontok, élősködők (tollteű), a vízellátás ingadozása, bármely más stressz is.

Maga a piros szín is ingerli az állatokat, ezért a kifordult kloáka vagy a már sérült farok, felhívás a további támadásra.

A végeredmény, szepszis, elhullás, de legalábbis - az állandó zargatások miatt - termeléskiesés. Mivel az ok összetett a védekezés is sokféle. és az adott helyzetre adaptált. Döntő a gyors beavatkozás. Íme néhány a tennivalók közül: rendezni a fehérje-, vitamin- és ásványianyag-hiányt, növelni a rosttartalmat, megszüntetni a zsúfoltságot, kurtítani a csőrkávát, a sérült területeket speciális anyaggal kezelni, nyugatókat, trankvilánsokat eteni.

Dr. Gyökeres Sándor