Az állatorvos tanácsai

A féregtelenítésről

A férgek parazitikus életmódot folytató élősködök. Igen széles körben elterjedtek. Számos fajuk képes megtelepedni a körbyezetünkben élő állatok bélcsatornájában is. Haszonállatokban okozott kártételük az egyik legnagyobb gazdasági veszteséggel járó megbetegedés. A kedvtelésből tartott állatok - különösen a kutyák és macskák - fertőzöttsége megkülönböztetett figyelmet érdemel, ugyanis több faj zoonosis - súlyos emberi megbetegedés - okozója lehet.

Az állattartási kultúra változása folytán ezek a kedvencként tartott fajok testközelbe kerültek, és így lényegesen megnőtt a fertőződés veszélye. A közhiedelemmel ellentétben az ember nem a gilisztát kapja el, hanem a féregízek, peték, a szervezetbe kerülve az adott fajnak megfelelően vándorolnak, illetve, különböző fejlődési alakok lépződnek belőle.

Ennek következtében az érintett szervekben súlyos - gyulladásos, vérzéses elhalásos - elváltozások alakulhatnak ki. Legismertebbek a galandférgek közül az echinococcosis, azaz a hólyagférgesség és a kergekórt okozó coenurosis. A fonalférgak közül a toxocariosis, vagyis az orsóférgesség.

A kutyák, cicák, a legtöbb esetben tünetmentesek. Súlyos fertőzöttségnél és általában csak fiatal egyedekben jelentkezhet hányás, hasmenés, a has felpuffadása, ritkábban bőrgyulladás idegrendszeri és angolkóros elváltozás.

A peték kimutatására alapuló mikroszkópos bélsárvizsgálattal az ebek és cicák  több mint ötven százaléka, boncolással nyolcvan százaléka bizonyult valamilyen bélféreggel ferőzőttnek. Gyakorlati szempontból valamennyi egyed féreghordozónak tekinthető és eszerint kell védekezni.

Hatékony féregtelenítő szerek széles választéka áll rendelkezésre, nem mindegy azonban, hogy melyiket, mikor és hogyan használjuk. Kérjük ki állatorvos véleményét, mert a legtöbb hibát a készítmények - különösen a humán gyógyszerek - helytelen alkalmazása okozza.

Különös tekintettel kell lennünk a következő szempontokra. A féregpeték igen ellenállóak, elpusztításuk nehéz, ezért a férgeket lehetőlegmég a peterakás előtt kell az állatból kiűzni. Speciális fejlődésük folyamán a féreglárvák az állati szervezetben vándorolni. Ezekre a vándorlási alakokra még a legújabb gyógyszerkombinációk sem százszázalékos hatékonyságúak, így meg kell ismételni a kezelést, ha már kifejlődtek és visszakerültek a bélcsatornába. 

Tenyésztőknek fontos tudni, hogy az orsóférgek az anyaállatból már a méhen keresztűl és szopáskor a tej közvetítésével is bekerülhetnek az újszülöttbe. Ezért az anyát a párosításkor és az ellés előtt is féregteleníteni kell. A kölyköket még férgek peterakása előtt, már kéthetes kortól kezdve két-háromszoros megismételve kell kezelni.

A mentesítéshez tartozik, hogy a környezetünkben írtsuk a rágcsálókat, melyeknek szerepük lehet a fertőző góc fenntartásában. A nyers hús etetését is kerüljük. A megfelelő időben és szakszerűen féregtelenített állatok nem jelentenek veszélyforrást.

Dr. Gyökeres Sándor